Tóni nagy napja
Kora reggel fényesen sütött a nap a baromfiudvarra. De lakói már mind talpon voltak és izgatottan készültek a nagy eseményre,Tóni ma mássza meg a kerítést.
A kiskacsák fürgén hordták csőrükben a szénát a kerítés aljára. Márton tölcsérrel a kezében hangosan vezényelte az eseményeket. -Ti a jobb,ti pedig a bal oldalra vigyétek a szénát!-kiáltott. -Én mondom,semmire sem mennétek nélkülem -morgolódott tovább. -Van itt valaki,aki tovább lát az orránál? Én -mondta csiga Tóni.-Nem kell ez a felhajtás-folytatta-egyszerű világrekord kísérlet az egész,megmászom a kerítést ,ennyi.
-Az nem lehet!-szólt Márton-mi van ha leesel?! Be kell tartani a biztonsági előírásokat!
-Figyelem-figyelem!Nálam köthettek fogadást,leesik-vagy nem esik?! Fogadjatok Tónira!-jelent meg Menyus a menyét.
-Hogy merészelsz?-kiáltott Márton.-Nem szégyenled magad?-háborodott fel.
-Én fogadok az esti moslékomban.hogy félúton leesik!-csámcsogott Mázsa a disznó.
-Kinek kell a te moslékod.tartsd meg magadnak!-gúnyolódott Báró a kandúr. Két napi tejadagom rá,hogy felsül vele!
-Köszi a biztatást!-csoszogott arra Tóni.-Megmászom,mert ez az életem.Mászok előre és húzom magam után a csíkot.
-És mit csinálsz,ha felértél?-érdeklődött Jolánka a “legbölcsebb”tyúk. Minden szem Tónira szegeződött válaszra várva.
-Lejövök.-felelt Tóni nemes egyszerűséggel.-Áhá!-bólogatott Jolán gondolataiba mélyedve,mint aki érti a lényeget.
-Szép kis életcél!-nyugtázta Báró. De Tóni már nem hallotta,sarkon fordult és elindult a kerítés felé.
-Micsoda bátor hőstett!-lelkendezett Jolán a tyúk. Bátor és merész!-helyeselt Amál is.
-Bátor?Inkább botor!-nyávogott Báró. De már mindenki odasereglett a kerítés két oldalára és lélegzet visszafojtva figyelték Tónit,ahogy elindult élete nagy megmérettetésére.
A kerítés másfél méter magas volt régi,helyenkén korhadt fából. Csiga Tóni lassan araszolt egyre feljebb centiről-centire,még csak most indult,de homlokán már megjelent az első izzadtság csepp. A nap kegyetlenül tűzött a hátára.
-Hajrá Tóni!Kiabálták a kiskacsák,majd csatlakoztak hozzájuk a tyúkok is.-Mássz még,mindjárt eléred a felét!-biztatta Fáni a kacsamama. -Ne zavarjátok már!-Torkolta le őket Umberto a férje.
A nap már délutánra járt,mikor Tóni megközelítette a kerítés tetejét.Na még egy kicsit,na még!-hangzott lentről a biztatás.
-Mi folyik itt?-pattant mögélyük egy arra járó szöcske.
Márton hátra sem nézett,úgy válaszolt.-Tóni most próbálja megdönteni a világrekordot-súgta hátra.Most éri el a kritikus pontot.Ha azon a kiálló deszkán túljut,felér a tetejére.Nagyon ki van merülve,már órák óta mászik.
-A tücsök egy ideig tűnődve nézte,majd így szólt:
-Szegény fickó,nem irigylem!-mondta és egy mozdulattal felugrott a kerítés tetejére,majd tovább szökkent a rét felé.
-Ez szép végszó volt! – ironizált Báró. -Sok hűhó semmiért! – fanyalgott,majd a tömeget hátrahagyva eloldalgott.
-Tóni valódi hős!- bizonygatta Amál a tyúk. De ekkor Tóni utolsót veselkedett és feltornázta magát a kerítés tetejére. Ám a lendület túl nagy volt és Tóni mint kődarab hullott alá a másik oldalon és épp a szalma tetején landolt.
-Na,lefelé sokkal gyorsabb volt!-adta meg a kegyelemdöfést Mázsa.
-Menjünk haza!-szólt Umberto és családját terelgetve elindult az ól felé. Mindenki szét széledt,hiszen a nap már elég alacsonyan járt,esteledett. Tóni prüszkölve kászálódott ki a szalmából. -Megcsináltam-gondolta és büszkén tekintett az arcképére az előtte lévő pocsolyában.
Legutóbbi hozzászólások